Xarn régiói

(A térkép csak egy vázlat, amely változni fog még és idővel le lesz cserélve egy részletesebb, szebb változatra.)

Xarn földje tizenkét nagyobb régióra osztható. Bár praktikusság és használhatóság kedvéért a régiók egy-egy 52*34 hexes területet jelölnek, valójában nem rendelkeznek éles határokkal. Xarn Eremus kontinens közel nyolcadát teszi ki.

Vadvidék: A civilizáció vagy be sem tette ide a lábát soha, vagy eonokkal ezelőtt nyomtalanul eltűnt. A nyugati fennsíkokon ősemberek, ősállatok és óriások élnek. A keleti Varangy-láp gyíkembereknek és degenerált barbároknak ad otthont.

Nordheim: Fagyos, zord vidék, hólepte hegycsúcsokkal és hallgatag fenyvesekkel. A kellemetlen időjárás távol tart mindenkit a környéktől, azonban az itt élő nord barbárokat nem akadályozza portyázó hadjáratok indításában. A hegyekben törpe erődök is találhatók, melyek lakói folyamatosan háborúznak a területért goblinoidokkal, trollokkal, óriásokkal, sárkányokkal. Az Agyar-erdőben likantróp törzsek várakoznak, hogy teliholdas éjszakákon lecsaphassanak a partok mentén élő emberekre.

Barbárpart: Évszázadokkal ezelőtt virágzó városállamok álltak a partvidéken, azonban az éghajlat változása által kiváltott népvándorlások idejében ezek elpusztultak. Jelenleg a Sirály-parton amazon harcosok élnek, a Rúkh-hegységben hegyi törpék, míg az Sólyom-sztyeppén ulán nomádok vándorolnak.

Tarsum: Az Thülei Birodalom első és utolsó tartománya Xarn legsűrűbben lakott területe. A hatalom a dekadens thülei nemesség kezében van, élükön Pravussal, az Örökkévaló Császárral. Gátlástalansága és kegyetlensége miatt gyűlöli a nép az uralkodót, de jobban rettegnak a bosszújától, mint hogy lázadni merjenek. Az egyre gyakoribb irkán portyákra reagálva Pravus az utóbbi időben tetemes pénzt áldozott a nyugati határ megerősítésére. Tarsum erdei maréknyi elf települést is rejtenek, míg a határ hegyvidékeiben dombi törpe klánok és gnómok élnek.

Mhrydain: Mhrydain lakosságának nagy részét a kaldeánok teszik ki. Klánjaikat és királyságaikat Bran egyesítette Carnifax megölése után. A jelenlegi nagy király, Arth is az ő leszármazottja. Az uralkodó székhelye a Hűvös-folyó mentén fekvő Arkwyn, mely Xarn harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát. A nyugati Érc-hegységben és keleti Sárkány-hegységben találhatók a kontinens utolsó nagy törpe települései. A határ menti Gyilkos-erdőben elfek és dáin kószák harcolnak az ott lakó ork törzsekkel. A déli mocsárvidékekben boszorkányok uralkodnak, míg a síkságokon félszerzetek békés falvai találhatók szétszórva. Mhrydain partjai kedvelt célpontjai a nord portyázóknak, akik több kisebb települést is alapítottak az északi partok mentén.

Baelon: Kopár, sivatagos vidék. Az itt élő ashurok egy része a folyók mentén épült városállamokban lakik, míg másik felük a sivatagban folytat nomád életmódot. A legnagyobb városállam Baelon, melynek királya, Zargon a környék összes települését markában tartja köszönhetően mesés vagyonának, impozáns seregének és hírhedt orgyilkosainak. A városállamok a kereskedelemnek köszönhetik gazdagságukat: kelet és nyugat portékái többnyire az ashur piacokon cserélnek gazdát. Ezek után nem meglepő, hogy a városállamok környékén hemzsegnek a kereskedők, a kalózok és a tolvajok.

Sivatagi királyságok: A hegyektől nyugatra a forró és kietlen Perzselő-sivatag terül el, ahol csak néhány nomád törzs képes életben maradni. Keletre három folyó mentén három királyság fekszik, melyek az egykori Khem királyság vallási különbségek miatt szétszakadt utódállamai. A Felső Királyságban Széth vallása szinte egyeduralkodó, a Középső Királyságban Íziszt, Oziriszt és Hóruszt tiszteli leginkább a lakosság, míg az Alsó Királyságban Thot hite a domináns. A sivatagban számtalan ősi khémi rom található, azonban az átkoktól, a holtaktól és a sivatagban élő óriási férgektől való félelem távol tartja a környékbelieket tőlük.

Krüszosz: Szürke hegycsúcsok, zöld legelők és azúrkék tengerek jellemzik Krüszoszt. A krüszosziak laza szövetségben álló városállamokban élnek, melyeket a közös kultúra és a Thülei Birodalomtól való félelem köt össze. A három legnagyobb városállam a bölcseiről és hajósairól híres Akteusz, a képzett harcosai miatt rettegett Lakedom és a gazdagsága miatt irigyelt Küdonisz. A környező szigetek és a tenger mélye ősi romoknak és mítikus lényeknek adnak otthont.

Vitorlák tengere: Apró szigetek százai tarkítják a Vitorlák tengerét, ideális rejtekhelyet biztosítva a keleti birodalmakkal kereskedő hajókat fosztogató kalózoknak. A szigetek lakossága változatos, kwangák, ashurok, védisztániak, krüszosziak, de még zhongok is előfordulnak erre. A régió központja a Koponya-szigeten található Port Salus, ahol jó pénzért bárki menedéket találhat pár éjszakára, legyen kalóz, kereskedő vagy kalandor. A város felett gazdag családok uralkodnak, akik négy évente választanak kormányzót maguk közül, ha csak az ideje lejárta előtt fűbe nem harap az aktuális.

Kígyók földje: A Kígyó-folyó ágai erekként hálózzák be a dzsungel borította tájat. Az őserdők mélyén benszülött kwanga törzsek falvai és elfeledett kultúrák elszigetelt városai találhatók, míg az északi parton krüszöszi, imperiumi és ashur kolóniák. Számtalan romot és kincset rejt az őserdő, azonban a helyi flóra és fauna rendkívül barátságtalan. Krüszoszi telepesek szerint ami nem mérgező itt, az húsevő, legyen állat vagy növény.

Ofar: Az őserdő borította keleti parton áll az Ében Királynő városa, Ofar, ahol a dél minden egzotikuma megtalálható, pikáns fűszerektől kezdve, ritka ékköveken át a szokatlan növényekig. A város híres varázslóiról, rabszolgapiacairól és gazdagságáról. A szavannákon és az őserdőkben kwanga törzsek küzdenek az életben maradásért. A legendák szerint a hegyekben istenek ősi palotái találhatók, azonban erről meggyőződni nehéz, mivel az eddig indított expedíciók rendre odavesztek a zord csúcsok megmászása során.

Álmok tengere: Az Álmok tengerét a hajósok ha tehetik, messze elkerülik. Az időjárás kiszámíthatatlan, a tenger fenéken pedig különféle szörnyek élnek elsüllyedt városokban. Kevés sziget van, melyek közül a legnagyobb az Alvók szigete, ahova a megöregedett elfek utaznak életük végén. Hogy milyen sors vár rájuk, nem tudni, mivel senki nem tért még vissza élve a szigetről.