Játék ideje: 2012.08.16. 20:30-23:00
Csapat: Vadvidéki
Játékos Karakterek:
Föf:
Bergmann, 0. szintű birodalmi kereskedő
Mushi, 0. szintű hegyi törpe gombatermesztő
Pug, 0. szintű birodalmi farmer (vállán hűséges csirkéjével)
Hanna:
Azaziel, 0. szintű szürke elf bölcs
Dames, 0. szintű irkán farmer (egy birka boldog tulajdonosa)
Sonja, 0. szintű amazon méhész
Hori:
Bob, 0. szintű kaldeán taligás (+21:00, megölte egy vine horror)
Háromujjú Tho'om, 0. szintű khémi szerencsejátékos
Szabó T. István, 0. szintű birodalmi szabó (+22:30, elégette a Bukott sírjának ajtajára helyezett átok)
Robi:
Pantheon, 0. szintű nord katona
Talon, 0. szintű birodalmi zsivány
Taric, 0. szintű birodalmi gyógyító
b.i.sz. 2012.08.16. - Mhrydain, Branton
Botcsinálta hőseink a vár közelébe érve megálltak. A falakon egy tépett zászló lobogott (fekete alapon karmazsin koponya), a rács félig fel volt vonva. A kapu előtt két ember volt karókhoz kötve a testnyílásaikból kikúszó indákkal - a falu kovácsának fiai. Bob, a taligás hullaszállító (talicskájában Bucival, a félig emésztett félszerzet hullával) elindult fel, megnézni őket közelebbről. Közeledtére a holttestek megelevenedtek és megindultak az idegenek felé. Pug letette csirkéjét, nehogy baj érje, és társaival együtt lerohanták a szörnyeket. A csetepaté elején Bobnak összeroppantotta az egyik szörny a nyakát az indáival. Taric kihúzta a taligást a tömegből, de már halott volt. Az utolsó csapás után a holttestek szétnyílottak és magokat szórtak szerteszét. Hőseink összehordták a hullákat és megpróbálták elégetni őket.
Némi tanakodás után a csapat elindult más bejáratot keresni. Nyugaton találtak egy részt, ahol a domboldalt beterítették a falból kiomlott dolmenek és monolitok. Míg Pantheon indákat vágott kötélnek, Azaziel és Mushi megállapították, hogy a kövek instabilak, piszkálásuk omlást indíthat el. Némi kutakodás után találtak egy biztonságos utat felfele, valamint egy nyílást az egyik szikla alatt. Miután felért mindenki, leomlasztották a köveket és megnézték, mi van alattuk. Egy barlangba jutottak, ahol egy kőajtóra leltek, körülötte rúnákkal. Azaziel megfejtette a feliratot:
A tisztító tűz, mely földet perzselő...
A dermesztő csillogás, mi életet megvető...
Az ártó vihar, könyörgést meg nem halló...
A tomboló indulat, mi belülről elrohaszt...
Négy átok, melyet e kapura helyeztem:
a tűz, a jég, a vihar és a gyűlölet.*
A dermesztő csillogás, mi életet megvető...
Az ártó vihar, könyörgést meg nem halló...
A tomboló indulat, mi belülről elrohaszt...
Négy átok, melyet e kapura helyeztem:
a tűz, a jég, a vihar és a gyűlölet.*
Egyelőre úgy döntöttek, nem piszkálják, inkább felmennek a várudvarra, amit Mushi már felderített - bár tolvajként nem jósoltak neki társai nagy jövőt, mivel fáklyával a kezében lopakodott körbe az udvaron. A várudvar harmadát elnyelte a föld, jókora gödröt hagyva maga után. Szabó T. István megnézte közelebbről, mire beszakadt alatta a talaj. Szerencsére elkapta a szakadék szélét, így Pantheon és Talon ki tudták menteni az indákból készült kötéllel.
Háromujjú Tho'om elment kivizsgálni a kutat. A feneketlen, sötét mélység láttán erőt vett rajta a vágy, hogy belevesse magát a kútba. Zuhanás közben olyan érzése támadt, mintha elevenen nyúznák meg és formálnák át a testét. Félúton visszanyerte lélekjelenlétét és elkapta a láncot. Pantheon felhúzta cimboráját, de majdnem visszaeresztette, amikor meglátta, mit művelt vele a kút mélyén szunnyadó őskáosz. A szerencsejátékos bőre áttetszővé vált, haja és szőre feketévé, testén kelések és ragyák keletkeztek. Át is nevezte magát Fehér Háromujjú Tho'ommá.
Azaziel egy kőlapot is talált az udvart befedő indák alatt, azonban nem tudták megemelni. Azaziel felírta a pergamenjéra a jeleket, hátha később hasznát veszik. Közben Bergmann visszament az indaszörnyekhez, átkutatta a megégett holttesteket, aminek köszönhetően egy rövidkarddal, egy tőrrel és némi rézgarassal lett gazdagabb.
A kapu kivizsgálása után** Fehér Háromujjú Tho'om és Szabó T. István visszamentek a rúnás ajtóhoz. Hosszú próbálkozás után a szabó sikeresen betörte az ajtót, majd lángoktól perzselten repült hátra, maga alá temetve Tho'omot. A hangok hallatán a többiek is odasiettek megnézni mi történt. Bent egy fagytól csillogó sírkamrát láttak, a ravatalon egy termetes harcossal, ki irhavértet viselt és egy masszív csatabárdot szorongatott. A megfagyás veszélye ellenére óvatosan bementek a csúszós talajon, és némi erőlködés árán letépték a csatabárdot a harcos ujjaival együtt. Egyetlen probléma, hogy bivaly erősnek kell lennie valakinek, hogy forgathassa - egyetlen ember lett volna alkalmas erre a csapatból, ő viszont ropogósra sülve feküdt akkor már a sír bejáratánál. Távozáskor pára szállt ki a sírkamrából, ami felvette a harcos arcát és eltűnt. Közben valaki a fülükbe súgta: ezt megkeserülitek...
Miután visszatértek a várudvarra, felfeszítették a délkeleti torony bejáratát. Bent irhák, bundák, emberbőrök hevertek szerteszét a földön és a fal mentén felfele vezető spirális lépcsőn, a láncokon emberek lógtak, az árnyak közül pedig torz félig ember, félig állat lények közelítettek az ajtó felé, előre szegezett rozsdás lándzsákkal a kezükben. A csapat beállt holmi szedett-vedett falanxba az ajtónál, a bestiák pedig félúton megálltak, és a behatolókat inzultálták. A patt helyzetet végül Talon és Dames törte meg: előbbí behajított egy meggyújtott olajos flaskát, amitől lángra kapott egyik bestia, utóbbi behajtotta a birkáját a bestiák közé. A pillanatnyi zavart kihasználva Dames berontott, majd az ajtó feletti lépcsőről egy hét láb magas szörnyszülött zuhant a nyakába. A bestiák bajnoka kiütötte az irkánt, viszont az ajtóban álló Pantheon és Pug azonnal felnyársalták lándzsájukkal és vasvillájukkal a szörnyeteget. Vezérük halála megrémítette a bestiaembereket, akik hanyatt homlok menekültek a toronyból amerre tudtak.
A csata után elvették a bajnoktól a koponyákkal díszített ezüst övét***, Damest felpofozták, majd leszedték a láncokról a falusiakat. Hat főt találtak meg, az eltűnt helybeliek harmadát. Tőlük megtudták, hogy több embert is megfürdették a kútban, amitől bestiaemberekké váltak, valamint hogy társaikat nem rég kísérték le egy lépcsőn a vár alá. Közben Pugnak eszébe jutott, hogy elhagyta a csirkéjét valahol.
Aranyköpések:
"Ironikus módon meghalt a hullagyűjtő."
"Hangok jöttek hozzám lelkek, hogy megb*sszanak. Nem hagytam magam. Mostantól hívjatok Fehér Háromujjú Tho'omnak."
* Az átok szövegét Hanna segített átültetni magyarra pár nappal a kaland előtt - utána még kicsit belepiszkáltam, így kevésbé rímel, de jobban passzol az eredetihez.
** Nálam volt egy alsó szint is falakban, itt volt a harang és a rács leeresztésére való szerkezet.
*** A modulban ez eredetileg nyakék (torc), viszont játék közben lányos zavaromban sikerült félrefordítanom. Most már marad öv, egyrészt mert nem vagyok a retcon híve, másrészt a rúnavésetes koponyák szerintem jobban passzolnak egy övhöz.
Háromujjú Tho'om elment kivizsgálni a kutat. A feneketlen, sötét mélység láttán erőt vett rajta a vágy, hogy belevesse magát a kútba. Zuhanás közben olyan érzése támadt, mintha elevenen nyúznák meg és formálnák át a testét. Félúton visszanyerte lélekjelenlétét és elkapta a láncot. Pantheon felhúzta cimboráját, de majdnem visszaeresztette, amikor meglátta, mit művelt vele a kút mélyén szunnyadó őskáosz. A szerencsejátékos bőre áttetszővé vált, haja és szőre feketévé, testén kelések és ragyák keletkeztek. Át is nevezte magát Fehér Háromujjú Tho'ommá.
Azaziel egy kőlapot is talált az udvart befedő indák alatt, azonban nem tudták megemelni. Azaziel felírta a pergamenjéra a jeleket, hátha később hasznát veszik. Közben Bergmann visszament az indaszörnyekhez, átkutatta a megégett holttesteket, aminek köszönhetően egy rövidkarddal, egy tőrrel és némi rézgarassal lett gazdagabb.
A kapu kivizsgálása után** Fehér Háromujjú Tho'om és Szabó T. István visszamentek a rúnás ajtóhoz. Hosszú próbálkozás után a szabó sikeresen betörte az ajtót, majd lángoktól perzselten repült hátra, maga alá temetve Tho'omot. A hangok hallatán a többiek is odasiettek megnézni mi történt. Bent egy fagytól csillogó sírkamrát láttak, a ravatalon egy termetes harcossal, ki irhavértet viselt és egy masszív csatabárdot szorongatott. A megfagyás veszélye ellenére óvatosan bementek a csúszós talajon, és némi erőlködés árán letépték a csatabárdot a harcos ujjaival együtt. Egyetlen probléma, hogy bivaly erősnek kell lennie valakinek, hogy forgathassa - egyetlen ember lett volna alkalmas erre a csapatból, ő viszont ropogósra sülve feküdt akkor már a sír bejáratánál. Távozáskor pára szállt ki a sírkamrából, ami felvette a harcos arcát és eltűnt. Közben valaki a fülükbe súgta: ezt megkeserülitek...
Miután visszatértek a várudvarra, felfeszítették a délkeleti torony bejáratát. Bent irhák, bundák, emberbőrök hevertek szerteszét a földön és a fal mentén felfele vezető spirális lépcsőn, a láncokon emberek lógtak, az árnyak közül pedig torz félig ember, félig állat lények közelítettek az ajtó felé, előre szegezett rozsdás lándzsákkal a kezükben. A csapat beállt holmi szedett-vedett falanxba az ajtónál, a bestiák pedig félúton megálltak, és a behatolókat inzultálták. A patt helyzetet végül Talon és Dames törte meg: előbbí behajított egy meggyújtott olajos flaskát, amitől lángra kapott egyik bestia, utóbbi behajtotta a birkáját a bestiák közé. A pillanatnyi zavart kihasználva Dames berontott, majd az ajtó feletti lépcsőről egy hét láb magas szörnyszülött zuhant a nyakába. A bestiák bajnoka kiütötte az irkánt, viszont az ajtóban álló Pantheon és Pug azonnal felnyársalták lándzsájukkal és vasvillájukkal a szörnyeteget. Vezérük halála megrémítette a bestiaembereket, akik hanyatt homlok menekültek a toronyból amerre tudtak.
A csata után elvették a bajnoktól a koponyákkal díszített ezüst övét***, Damest felpofozták, majd leszedték a láncokról a falusiakat. Hat főt találtak meg, az eltűnt helybeliek harmadát. Tőlük megtudták, hogy több embert is megfürdették a kútban, amitől bestiaemberekké váltak, valamint hogy társaikat nem rég kísérték le egy lépcsőn a vár alá. Közben Pugnak eszébe jutott, hogy elhagyta a csirkéjét valahol.
Aranyköpések:
"Ironikus módon meghalt a hullagyűjtő."
"Hangok jöttek hozzám lelkek, hogy megb*sszanak. Nem hagytam magam. Mostantól hívjatok Fehér Háromujjú Tho'omnak."
* Az átok szövegét Hanna segített átültetni magyarra pár nappal a kaland előtt - utána még kicsit belepiszkáltam, így kevésbé rímel, de jobban passzol az eredetihez.
** Nálam volt egy alsó szint is falakban, itt volt a harang és a rács leeresztésére való szerkezet.
*** A modulban ez eredetileg nyakék (torc), viszont játék közben lányos zavaromban sikerült félrefordítanom. Most már marad öv, egyrészt mert nem vagyok a retcon híve, másrészt a rúnavésetes koponyák szerintem jobban passzolnak egy övhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése